Nézõi levél
Nem tudni valamit: nem szégyen, de nem tudni azt, amirõl nagy közönség, helyi TV nyilvánossága elõtt beszédet tartunk, az bizony nem csak szégyen, hanem udvariatlanság a hallgatósággal, nézõkkel szemben! Ma már mindennek utána lehet nézni, lehet kutatni, némi alapismeret és idõ kell hozzá.
Ugyan melyik tényezõ hiányozhatott az Alpolgármester Asszonynál, amikor „felkészült” Császár Ferencbõl. Ugyanis a kerepesi temetõben, a rendbetett sírnál elmondott beszéde kissé eltért a valóságtól. Szegény Császár Ferenc nem élt Kerepesen, /Zalában, külföldön és Pesten élt/ volt itt egy – korabeli megnevezéssel, - családi pihenõháza, /hétvégi ház/ ahová akkor hozták, amikor egy részeg kocsis által okozott baleset következtében súlyosan megsérült, agyrázkódást kapott ,Nagyváradról hazafelé jövet, Kerepes közelében. Itt szenvedett nyolc napig, és itt halt meg.
Halála elõtti évben egy nagyon szép misszáléval /misekönyvvel/ ajándékozta meg a kerepesi templomot. /1857.ápr.18-án/
Sírjának rendbetétele valóban nagyon szép cselekedet, ezen alkalomból talán ezt kellett volna elmondani.
Életéhez, munkásságához persze az is hozzátartozott, hogy Petõfi költészetét szigorúan bírálta, ami Petõfi Sándort érzékenyen érintette, ezért 1845 szeptemberében igen keményhangú verset írt hozzá: ”Császár Ferenc Õ Nagyságához” címmel, melynek utolsó szakaszában azt javasolta, hogy a költészet helyett inkább édesapja csizmadia foglalkozását kellett volna folytatnia.
A fenti utolsó szakaszt csak az érdekesség kedvéért írtam ide, nem a megemlékezés okán, bár Kerepesen a Hrúz család kapcsán inkább a Petõfi kultusz a jellemzõbb, még akkor is, ha véletlenül sincs a községben utca, tér, netán kulturális létesítmény elnevezve róla.
Szilas Tv nézõje
